Honlapunkon – az „Esti Kérdések- Duna30” Szöveggyűjtemény alapján - részleteket közlünk az elmúlt három évtized legérdekesebb interjúiból. A beszélgetésekre a 90-es évek elején - közepén került sor, de, ahogy mondani szoktuk, és ez valóban igaz, ez semmit sem von le aktualitásukból.
Az alábbi interjút Gosztonyi Péter hadtörténésszel Csáky Zoltán készítette.
/Részlet a beszélgetésből/
GOSZTONYI PÉTER, hadtörténész
A nagyhatalmak már eldöntötték a sorsunkat
- A berni székhelyű, kelet-európai könyvtárban vagyunk, az egykori népi
demokráciák történelmi, társadalmi, gazdasági, kulturális jelenségeinek egyik
legfontosabb kutatóhelyén. Interjúalanyunk Gosztonyi Péter hadtörténész, aki 56-ot
követően emigrált Nyugatra, 1963 óta vezeti e könyvtárat és munkáiban főként a XX.
század politikai formációival, háborúival, forradalmaival foglalkozik. Ötven éve ért
véget a II. világháború, mi magyarok hajlamosak vagyunk arra, hogy inkább
vereségeinkre, kudarcainkra emlékezzünk, mint győzelmeinkre és sikereinkre. 1945-
ben két Magyarország, két jövőkép viaskodott egymással, akkor számunkra nem a
legmegfelelőbbet választottuk. Tehettünk volna másképp?
- Sajnos a történelem úgy hozta, hogy nem tudtunk önként vállalkozni arra,
hogy kiválasszuk magunknak, hogy melyik társadalmi rendszerben akarjuk folytatni a
jövőnket. Ismeretes a történelemből, hogy 1944. március 19-én a német csapatok
megszállták Magyarországot, hogy a következő tizenkét hónapban egy német
politikai beállítottságú megszállás volt az országban, amit fokozatosan vert ki a Vörös
Hadsereg, mint az antifasiszta szövetségnek a tagja. 1945 után megadatott nekünk,
hogy megkezdhettünk egy új politikai érát, hiszen a Horthy-féle rendszer, én a
magam megfogalmazásában úgy gondolom, hogy a Monarchia epilógusa volt és
nem egy új Magyarország prológusa. Tehát 1945-ben nyitottak voltak a kártyák, ha
nem lett volna Teherán, ha nem lett volna Jalta, ha nem lett volna Potsdam. Mi, a
kisemberek, akik ott voltunk Magyarországon, és egy romba döntött országot kellett
elsősorban rendbe rakni, mi nem tudtuk azt, hogy a fejünk fölött a nagyhatalmak már
eldöntötték a mi sorsunkat. Nem 1945-ben, hanem már 1943 végén. Rövidre fogva a
választ, kiosztottak bennünket a Szovjetuniónak.
/…………………………………………………………./
- Melyek voltak a hadba lepésnek a motivációi, mert azért a klasszikus indok
ugye, hogy területszerzés, majd pedig a nemzeti terület megtartása, ez nem vezérelt
a Szovjetunióval szemben.
- Nem, semmiképpen sem. Elsősorban nem beszélhetünk magyarhadüzenetről,
mert ilyesmi nem volt. Magyar részről 1941. június 22-e után várakozás álláspontra
helyezkedett az akkori Bárdossy-kormány, várta, hogy mit akarnak a németek tőlünk.
A németek nem nagyon jelentkeztek, ez is érdekes adaléka
az akkori korszaknak. Hitler, mint tudjuk osztrák származású volt, népiskoláit
Ausztriában végezte, így tehát ismerte az osztrák-magyar korszaknak a történetét és
valószínűleg Magyarország történetét is ebben a Monarchiában. És neki az volt a
nézete, hogy Magyarország, hogyha 1941-ben felkérik, vegyen részt az Oroszország
elleni hadjáratban, akkor az Árpád-házi királyok jogán Halicsra igényt tarthatna, az
pedig Galícia, és Galíciában olaj volt, tehát arra mindenképpen szüksége van a
német hadigépezetnek. Volt egy másik verzió, hogy esetleg Erdély délibb részéből,
abból az Erdély-részből, amely a románoknak marad, Horthyék és Bárdossyék újabb
területeket kívánnak, ezt viszont Hitler semmiképpen sem akarta volna teljesíteni,
hiszen neki Antonescura és a román királyságra nagyobb szüksége volt az
Oroszország elleni hadjáratban, mint Magyarországra. Tehát Hitlerék is vártak. Akik
nem vártak, azok az olaszok voltak. Mussolini az első, aki megmozdult, aki már
június 22-én megüzente a hadat a Szovjetuniónak, mert ő mindig egyenrangú
hadviselő fél akart lenni a háború alatt Németországgal, és ő üzent diplomáciai
csatornákon Budapestre, hogy mi van a magyar hadüzenettel. Magyarországnak
most azt kell tennie, amit Olaszországnak, mégpedig be kell lépnie a háborúba. Itt
közbejátszott az is, hogy Románia hadba lépett. Magyarországon bizonyos politikai
körök Bárdossy közelében megdöbbentek, mert attól tartottak, hogy a románok jó
pontot szereznek. Finnországban is úgy nézett ki, hogy megüzennék a hadat a
Szovjetuniónak, Horvátország önálló államként is Olaszország és Németország
vazallusa volt. Szlovákia is június 26-án kinyilvánította hadba lépését a
Szovjetunióval szemben, tehát megmozdultak a Duna-medence Magyarország körüli
népeinek kormányai. Ekkor jött a kassai bombázás ügye, amely a mai napig is
rejtély. Felvetődött a szlovák-vonal, a németek, esetleg hogy a románok bombázták
volna Kassát, de erre semmiféle tárgyi bizonyíték nem volt. A mai napig sem tudjuk,
hogy az a három vagy négy repülőgép, amelyik 1941. június 26-án délben Kassa
városát bombázta és a casus bellit szolgáltatta a magyar kormánynak, hogy a
Szovjetunióval hadba lépjen, hogy kik ültek azokban a repülőgépekben.
/……………………………………………………………/
A bombázás 1941. június 26-án, 13 óra 5 perckor
történt és ugyanezen a napon 18 óra 30 perckor Bárdossy már eldöntötte azt, hogy
másnap a kormányt összehívva a parlament előtt is bejelenti Magyarország
hadviselését a Szovjetunióval szemben. Horthy volt az, aki fékezte Bárdossyt, azt
mondta, hogy nevetséges lenne, hogyha Magyarország megüzenné a hadat a
Szovjetuniónak, mi csak kinyilvánítjuk, és ez nagy különbség, hadban állásunkat a
Szovjetunióval szemben.
1995. május 3.
Comments