Korkován-Köbölkút településrésznek a század elején még külön iskolája volt, az itt élő emberek főleg szőlővel és borkészítéssel foglalkoztak. Az őslakosok az utóbbi évtizedekben elköltöztek a környező nagyobb településekre, de az elmúlt pár évben újra életre kelt a hegyoldal, egyre többen döntenek úgy, hogy kiköltöznek a tanúhegy mesés sziklái alá, a szőlők ölelésébe.
És, ha már szőlő! A szőlőművelés is reneszánszát éli. Az elhanyagolt dűlőket felváltották a katonás sorrendben sorakozó szőlősorok, az igényesen megművelt területek. Olyan neves borászok termelnek itt szőlőt, mint a Laposa, a Borbély vagy a Fata pincészet. A mostoha északi oldal tehát felértékelődött, miután a felmelegedés hatására ma már a hegynek ezen a részén is jól beérnek a szőlők, a szőlők cukorfokában minimális az eltérés a déli oldalon termettekhez képest. Viszont a savak kevésbé égnek el, így remek zamatú borok készülnek.
Ide kívánkozik egy kis néveredetre vonatkozó érdekesség is, mely a Magyar Nemzetben jelent meg:
… A Badacsony hegy északi oldalán fekvő, ma Nemesgulácshoz tartozó, Köbölkút néven is emlegetett festői Korkovány (Korkován, Kerkovány, Gorkován) neve sajátos és talányos történetet hordoz. Bár a néveredeztetés nyelvészetileg nem teljesen megnyugtató, egyelőre nem ismerünk találóbb magyarázatot helyette. Eszerint a név a régi nyelvjárási gorkován, korkován szóra mehet vissza, amely „rossz, karcos bor, lőre” jelentésű. Ezt a kifejezést a német „gar kein Wein” „egyáltalán nem bor” szókapcsolatra vezetik vissza (illetve annak valamely nyelvjárási ejtésére: „koa ka ván”). A néphagyomány szerint az erre járó stájerországi német kereskedők illették ilyen gúnyos szavakkal a helyi bort. A ma már nem használatos gorkován tájszót a XX. század elejéről még több vidéken (a Göcsejben, a budai borvidéken) is ismerték.
Badacsonyi szerepét azzal magyarázzák, hogy a hegy északi lejtőjén kevesebb a napfény, mint a Balaton felőli részeken, így ott a déli lankákon termetteknél viszonylag gyengébb bort lehet készíteni. A Korkovány név később piszkálódó közmondások alapja is lett: „Adjon neki kegyelmed egy korsó korkoványit, kivallja még az öreg apja lólopását is!”. Ez a névmagyarázat visszhangzik néprajzkutatók, nyelvészek munkáiban, de megjelenik magának Deák Ferencnek egy 1868-as országgyűlési beszédében is. Ő a szőlődézsma tárgyalásánál emlegette ezt a történetet az országgyűlésben, amellett érvelve, hogy az északi szőlőhegyek tulajdonosaitól nem méltányos ugyanannyi adót beszedni, mint a jobban termő déli fekvésű szőlők birtokosaitól.
A kérdés csak az, hogy ez a frappáns történet nem utólagos népi névmagyarázat eredménye-e. Kifejezetten ritka a helynevek körében az efféle alakulásmód, sokkal gyakoribb, hogy a helynév valamilyen, olykor később elfeledett, homályossá vált személynévből származik. Létezik Korkovány, Karkovány, Karkoványi családnév Magyarországon, némelyik változat már a XVII. század első feléből adatolható. Egyéb források híján viszont nem tudhatjuk, hogy ezek a Korkovány helynévből származnak vagy éppen fordítva: az keletkezett ebből a személynévből. Amíg újabb adatokra nem akadunk, marad a hagyományos és különleges magyarázat, és lehet ízlelgetni a helyi borokat – tényleg gyengébbek-e Balatonra néző társaiknál?
Forrás: Magyar Nemzet