Jövőnket csak együtt alakíthatjuk
Halléban és Lipcsében szerzett diplomát 1952-ben, az akkori NDK-ból
települt át a szövetségi Németországba.
Pályáját bírósági fogalmazóként kezdi Brémában. 1952-től tagja az FDP-nek, majd a
pártban karriert fut be, 1968 és 74 között alelnök, később a párt elnöke. 1974 és 85
között a parlamenti frakció elnöke is. 69-től 74-ig a szövetségi Németország
belügyminiszere, 74-től 92-ig külügyminiszter és alkancellár. 1988-ban a budapesti
Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorává avatják. Hans-Dietrich Genscher a
lengyelországi Gnyeznóban, a nemzetközi Adalbert-díj átadásakor Antall József
miniszterelnök emlékére mondott köszöntő beszédet.
Hans-Diertich Genscherrel Tótfalusi András beszélgetett.
-Genscher úr, milyen személyes és milyen politikai kapcsolata volt Antall József
miniszterelnökkel azokban az esztendőkben, amikor Magyarországot új társadalmi, gazdasági
fejlődési pályára kellett állítani?
- Első ízben akkor találkoztam Antall Józseffel, amikor még a változásik előtti
budapesti látogatásom alkalmával meghívtam néhány ellenzéki csoport képviselőjét.
Sok jelentős személyiség volt ezen a találkozón, de különösen nagy hatást gyakorolt
rám Antall József, és mondtam is később munkatársaimnak, hogy biztos vagyok
abban, ez az ember a jövőben Magyarországon fontos szerepet fog játszani. Hogy
mi volt igazán hatással rám? Egyrészt higgadtsága, mellyel az őt foglalkoztató
kérdésekről beszélt. Másrészt viszont világos elvei, melyeket képviselt. Ezeket a
tulajdonságokat később is nagyra értékeltem benn. A később azt jelenti, amikor már
aktív szerepet játszott a magyar politikai életben és végül kormányfő lett.
- A későbbiekben, tehát már Antall József miniszterelnöksége alatt, milyen
fontosabb politikai és egyéb témákban egyeztettek?
- Természetesen azokban az években az a kérdés volt aktuális, amely még ma
is az. Nevezetesen Magyarország Európai Uniós tagsága. Antall üdvözölte
Németország politikáját az Európai Közösség és a közép- illetve délkelet-európai
országok közötti társulási szerződésekkel kapcsolatban. Ebben a kérdésben
alapvetően egyetértés volt közöttünk, hiszen Magyarország az európai államok
közösségéhez tartozik, ezért jogot is formálhat arra, hogy az EU tagja legyen.
/…………/
- Hogyan látja Magyarország helyzetét a térségben egy leendő Európai
Unióban, hiszen köztudott, hogy Európában, Magyarország határain túl él a
legnagyobb nemzeti kisebbség. Ön szerint változik-e az ő helyzetük egy egységes
Európai Unióban annak függvényében, hogy a többi ország taggá válik, vagy sem?
- Úgy gondolom, fontos, hogy éppen emiatt a csatlakozási tárgyalásokat
minden országgal egyidejűleg kezdjék meg. Ezzel ugyanis a többi ország is
megkapja annak egyértelmű lehetőségét, hogy a tagságot megszerezzék. Ha úgy
tűnne, hogy Magyarország elnyeri a tagságot, de a többi ország nem, akkor ez még
több problémát és feszültséget okozna a térségben. Tehát emiatt kell ragaszkodni
ahhoz, hogy 1998. január elsején minden érintett féllel kezdődjenek meg a
tárgyalások. Természetesen egészen világos, hogy minden bizonnyal Magyarország,
Csehország és Lengyelország lesznek azok az országok, melyekkel elsőként
zárulnak eredményesen ezek a tárgyalások.
- Külügyminiszter úr, hogyan ítéli meg a térség egyes államainak belső
helyzetét, különös tekintettel arra, hogy 1997-ben Lengyelországban, egy évre rá
pedig Magyarországon is választások lesznek? Vajon az egységes Európához
milyen típusú államok tudnak majd csatlakozni, hiszen más-más a demokrácia foka
az egyes közép-európai államokban.
- Nos, először is örvendetes, hogy választások lesznek. Már eddig is voltak
választások Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban. Tehát e
tekintetben ez önmagában nem jelent semmi. Az a benyomásom, hogy az EU-hoz
való csatlakozás kérdésében a magyarországi pártok álláspontjai egységesek, ezért
a magyar népnek kell eldönteni, kire szavaz.
- Beszédében Ön utalt arra, hogy a közös Európa jövője annak függvénye,
hogy Európa egésze, vagy a nyugati fele, illetve az Európai Unió felismeri-e azt, hogy
az egész kontinens jövője attól függ, biztonság van-e Közép-Európában, tehát milyen
Európa képet képzel el Ön, és biztonságos-e ez az Európa?
- Azt hiszem a legfontosabb az, hogy a nyugati szövetség 1967-ben fontos
kérdésben döntött a védelmi rendszereket és a Kelet országaival folytatott
párbeszédet illetően. Ennek során két célt tűztek ki maguk elé. Elsőként
Németország egyesítését, másodsorban pedig az összeurópai béke megteremtését.
Ezt még nem értük el teljesen. Ez azt jelenti, hogy szükségünk van összeeurópai
biztonsági struktúrákra, hogy leépíthessük a bizalmatlanságot. Ezen kell most
dolgoznunk és ezáltal a többi kérdést is könnyebben meg tudjuk oldani. /……./
- Genscher úr, Ön szerint a jövő Európájában minek van nagyobb esélye,
lehetséges-e és valószínűbb-e a nyugodt fejlődés egy békés Európában, vagy
inkább a nemzeti kisebbségek közötti feszültségek lesznek a meghatározóak?
- Bizonyos vagyok abban, hogy minden téren levonjuk a történelem tanulságait.
Megtettük ezt az elmúlt évtizedekben Németország és Franciaország viszonyában
ugyanúgy, mint az elmúlt időben Lengyelország és Csehország vonatkozásában. És
ha csak ennek a három országnak a példáját vesszük alapul, azt láthatjuk, hogy az
együttélésnek egy új kultúrája jött létre, amely nem az egyik ország előjogain és a
másik ország elnyomásán, hanem egy egyenlő jogú együttélésen alapul, és azon a
belátáson, hogy jövőnket csak együtt alakíthatjuk. Ez a jövő Európájának modellje,
erről meg vagyok győződve, és minden erőnkkel ezen kell fáradoznunk.
1996. szeptember 12.