Oláh György 1927. május 22-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. Ezután a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult kémiát, és 1949-ben doktorált. A következő években az egyetemen tanított. A szerves kémia érdekelte különösen. Az 50-es években publikálni kezdett, már első tanulmányai nemzetközi érdeklődést váltottak ki. Az 1956-os forradalom után családjával együtt elhagyta Magyarországot. Előbb Londonban élt, majd 1965-ben az Amerikai Egyesült Államokban, Clevelandban kapott munkát. 1991 óta a Los Angeles-i Loker Szénhidrogénkutató Intézet igazgatója volt. A Kémiai Nobel-díjat 1994-ben kapta meg. 2001-ben Corvin-lánc, 2002-ben Bolyai-díj kitüntetésben részesült. 2011-ben Széchenyi-nagydíjat kapott. Beverly Hills-i otthonában, 2017-ben hunyt el.
A Nobel-díjas vegyésszel Tótfalusi András beszélgetett.
[RÉSZLET]
- Hadd kérdezzem előbb picit a személyes pályájáról. A laikusoknak hogyan
lehetne elmondani néhány mondatban, mi vezetett addig a felfedezésig vagy kutatási
eredményig, amit aztán a Nobel-díjjal ismertek el?
- Erre nagyon nehéz válaszolni. Miért fest valaki? Miért ír valaki? Az emberben
van valami érdeklődés, van valami, engem a kémia érdekelt. Ez épp olyan, hogy nem
tudom megmondani, hogy miért estem szerelembe a feleségemmel sok-sok évvel
ezelőtt. Én szerelembe estem a kémiával. És engem ez nagyon érdekel, és még
most is érdekel, most is aktív vagyok, és ha a jóisten egészséget ad, és a feleségem
megengedi, én ezt folytatni akarom addig, ameddig ez örömet okoz, és ameddig
tudok valami újat csinálni.
- Tehát valahol a gimnáziumban dőlt el, hogy ez lesz a sorsa?
- Nem, nem is tudom, hogy a gimnáziumban, megmondom őszintén, amennyire
visszaemlékszem, engem nagyon érdekelt az irodalom, a történelem, de az én
generációm a háború után rájött arra, hogy meg is kell élni, és ezért körülnéztünk,
melyek azok a területek. Amikor én a kémiával egy kicsit megismerkedtem, akkor
szerelembe estem, ahogy mondtam, mert a kémiának az a nagy érdekessége, hogy
nagyon széles terület. /……………/
Az én területem a szénhidrogének, bár én mindig alapkutatást csináltam, de ha
alapkutatást csinál is az ember, ha eredményeket ér el, akkor jön az, hogy mit lehet
ezzel csinálni. /…………../
De ezek a szénhidrogének, például a benzin, az is szénhidrogén - keverék.
Sok ember azt mondja, ez piszkítja a levegőt, de azért nagyon kevéssel
találkoztam, aki nem akar autóba ülni. Mindenki azt mondja, más ne üljön annyit
autóba. Számomra az a megoldás, és én azt hiszem, hogy ez közel áll ahhoz, ami
történni fog: gyerekeink, unokáink, dédunokáink még mindig autóval fognak járni, és
lesz üzemanyag. Ezt az üzemanyagot, ha a természet már nem adja, mi fogjuk
csinálni. De remélhetőleg ezt úgy fogjuk készíteni, hogy tisztább, biztonságosabb
lesz, és egyensúlyba tudjuk hozni a természetvédelem problémáit a társadalom
szükségletével.
- Ha a magyar kutatók helyzetét nézzük, összehasonlítva éppenséggel az
Amerikában élőkkel, akkor tudjuk, sajnos, az anyagi háttérből következő
különbségeket. De vajon a világban elfoglalt helyünk arányos-e azzal, mint ami a
háttérben van?
-Egész életemben igyekeztem mindig a pozitívumokra nézni. Én is nagyon nehéz
körülmények közt nőttem fel, és kezdtem a pályám. Az élet túl rövid arra, hogy csak a
nehézségeket és a negatívumokat nézzük.
Azt tudnám mondani, a fiatal magyar kutatóknak különösképpen, hogy nem szabad
negatívnak lenni. A nehézségek dacára is azt kell nézni, hogy mik a lehetőségek, mik
a pozitívumok. S ez talán azt jelenti, hogy a kutatási területet jól kell megválasztani.
Ugyan nem lehet olyan területet választani, ahol nagyon nagy, költséges
berendezések kellenek, amik csak kevés országban vannak meg. De van nagyon
sok terület, a biológiától a szoftverkomputerig, gyógyszerkutatás, nagyon sok terület,
ahol bizony nem olyan költséges berendezésekkel is sok mindent el lehet érni.
Találkoztam sok magyar kutatóval, különösen fiatalokkal, akiknek a munkája
világszínvonalú. /…………./
- Teljesen természetes, hogy akcentus nélkül, ízes magyar nyelven
beszélgetünk, de nem minden külföldön élő magyar számára természetes ez.
Hogyan sikerült megtartania az anyanyelvét, és mit jelent a magyarság Önnek?
- Itt születtem, itt nőttem fel, itt kezdtem a pályámat, feleségem is magyar, mi
otthon magyarul beszélünk. Meg tudom azt érteni, ha valaki kint él hosszú ideig, és
mondjuk, sose beszél magyarul, mert ott házasodik, nehézség… Sőt egyesek azt
tartották, hogy magyarul beszélni, az nem olyan sikkes dolog. Én ezt sose értettem,
én mindig büszke voltam arra, hogy itt születtem, és az én területemen a
tudományban, hogy valakinek ilyen magyar akcentusa van, ez nem is hátrány.
1995. május 9.